Igehirdetések


 
Isten nem tehetetlenül szemléli az életün­ket, viszont hagyja olykor az önfejű embereket tévútra futni, míg végre belefáradnak és odamenekülnek hozzá, mert belátják, hogy nem megy nélküle!
Nem a csillagok járása határozza meg, hogy mi történjen velünk, nem a sors szeszé­lye játszik a mi porszemnyi életünkkel, mert minket a szerető mennyei Atyánk alkotott, ezért küldetésünk van ezen a világon.
A halál sötétjén is az atyai kéz vezet majd át, a túloldalon vár az atyai ház, amelyről Jézus azt mondta, hogy ott sok lakhely van, s ő ott helyet készít ne­künk.
Mennyi felesleges szorongástól, félelemtől, aggodalmaskodástól szabadítana meg min­ket ez a mondat, ha hittel ki tudnánk mondani: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában.”
Ha először keresnénk az Ő országát és igazságát, azaz az Ő akara­tát, a Vele való kö­zösséget, akkor átélnénk, hogy az Ő Atyai kezéből, szeretetéből nem ragadhat ki senki és semmi. Bátran bízzuk rá magunkat, szeretteinket, egyházun­kat, hazánkat és a világot hittel a mindenható Atyára, hogy ez a hitvallási tétel többé ne csak tan, ha­nem élettapasztalat legyen számunkra.